2018. február 19.

Anne L. Green - A sötétség fogságában (bővített)

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Milyen ​messzire mennél az igaz szerelemért?

Andrew Dark egy drogkartell vezetőjeként élvezi a hatalom és a pénz adta lehetőségeket, ám ebben a sötét világban mindennek megvan az ára. Hamar ráébred erre ő is, amikor egy alkalommal hiba csúszik a számításba. Elraboltatja az áruló embere húgát, a szókimondó és csinos Christine Stuartot. Fogva tartó és túsza között kínzó vágy ébred. Háttérbe szorulnak a józan, észszerű döntések.

Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? A férfi múltjával van esélyük egy felhőtlen szerelemre?

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Greennek, a 2015. év elsőkönyves felfedezettjének romantikus-erotikus regénye nemcsak új köntösbe öltözött, de a korábbiaknál is több izgalommal és szövevényes fordulattal bővült!"

Immáron másodjára vettem kezembe A sötétség fogságábant, bár most vastagabb és súlyosabb volt a korábbinál, ráadásul új köntöst is kapott. Mikor belekezdtem, rettentően kíváncsi voltam, miben különbözik az eredeti verziótól, és hát azt kell mondanom, majdnem mindenben. Bár a történeten magán néhány extra oldal itt, néhány extra oldal ott típusú változás történt, a végén egyfajta folytatást is kapunk, ami felfedi, mi is történt pontosan a happily ever after után.
Az egész világa a történetnek olyan, hogy abból nagyon sok mindent, akciót, fordulatot ki lehet hozni, és ezzel élt is az írónő. Az egész könyv egy lelki hullámvasút volt az elejétől a végéig. Egyszerűen a kezemben ragadt.
Az egyik legizgalmasabb regény, amit valaha olvastam.
Nem csak egy egyszerű romantikus-erotikus címkéjű könyv, annál sokkal több. Anne L. Green ezeknek az eszközével hat az olvasóira. Egyedi helyzetet teremt, könnyen megszerethető szereplőket, izgalmas szituációkat.
Teljesen kiszámíthatatlan. Beleszerettem. Mind a történetbe, mind a főszereplő Andrew Darkba, mind az egyes jelenetekbe, fordulatokba. Az egyik legütősebb ALG regény, és ezek után még jön az áprilisi debütálása, ahol az itt felbukkanó Reggie Reynolds kapja meg a rivaldafényt.
Néhol csak leesett állal bámultam, kértem magamtól és a könyvtől egy percnyi szünetet, hogy felfogjam az olvasottakat. Gyönyörű, bár van hogy kegyetlen. Izgalom, izgalom hegyén és hátán, mégsem éreztem ettől erőltetettnek vagy vontatottnak, kiszámíthatónak meg aztán pláne nem. Ennyi mindent fejben tartani, kellett ahhoz lelki összeszedettség, ennyi szálat egyszerre tudjon mozgatni. Hatalmas büszkeség áraszt el, amikor az írónőre gondolok! Egy csodát alkotott nekünk.
Szinte fizikai és lelki fájdalom öntött el, amikor akár olyan emberi szükségleteket kellett végeznem, mint az ebédelés, és közben nem olvashattam. Nem is kell ragoznom sokáig, megpróbáltam minél hamarabb ezeknek eleget tenni, és visszaülni a kényelmes, néhány óra múlva viszont már kicsit kényelmetlen babzsákfotelembe, ahol magamra húztam a takarót, és a melegben olvastam, mellettem egy pohár meleg tea gőzölgött miközben kint esett a hó. Tipikus téli idill uralta a szobámat.
Bár a történet nem volt számomra ismeretlen, mégis mintha először olvastam volna. Annyi újdonságot fedeztem fel benne, amit egyszerűen imádtam. Igazából az egészet imádtam. A bővített résznél viszont egyenesen majdnem kiesett a szívem az izgalomtól, annyira sebesen dobogott.
Minden van ebben a regényben, ami egy jó könyvhöz szükséges. Romantika, végtelen mennyiségű fordulat, csodálatos stílus, szívünkig hatoló történet.
Anne L. Green neve számomra már garancia egy letehetetlen, imádni való regényhez. Büszke vagyok, hogy ilyen sokszínű írónőt rejt Magyarország, aki simán felveszi a versenyt a külföldi társaival. Egyik kedvenc hazai szerzőm, ez nem kérdéses. :)
NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek:
Az írónő nem rejtette véka alá, hogy nem csak folytatásában bővítette a kötetet, hanem a belseje is kapott extra oldalakat, és különös hangsúlyt helyezett az egyik mellékszereplőre. Andrew hűséges társára egyben legjobb barátjára, Anthonyra, aki azon kívül, hogy az olvasó alaposabban megismerhette, nem kevés meglepetést okozott nekem a regény során. Ez a szál is nagyon tetszett, hiszen a férfit az olvasó megkedvelhette az eredeti könyv során, itt pedig még többet tudhatott meg róla, többször szerepelt a jelenetekben, szinte az egyik legfontosabb mellékszereplőjévé vált a kötetnek.
Chrisszel alapjában véve itt is hasonlóképpen szimpatizáltam, mint korábban, most viszont más szerepekben is megmutatta a helytállását. Andrew-t ugyan már eddig is nagyon szerettem, de most egyenesen fülig szerelmes vagyok belé. Komolyan. Nem vicc. Megtestesíti a számomra tökéletes pasit. Szőkés hajú, kék szemű, badass rosszfiú, mégis vannak ambíciói és emellett okos és romantikus. Imádom.

Borító:
Tökéletes. Annyira szeretem, hogy az ALG könyvek különböző színeket kapnak, ezek alapján is többé-kevésbé be lehet őket azonosítani. Itt a szürke és a sárga szín dominál, ami szerintem nagyon jól mutat együtt. A Christ ábrázoló modell szőke haja uralja a borítót, mellette viszont egy rikító kék szemű pasi kemény tekintete árulkodik arról, hogy Andrew Dark nem egy hétköznapi férfi, hanem egy drogkartell vezetője. Az egyik kedvenc ALG borítóm.

Összességében:
A könyv tökéletesen bemutatja, hogy mennyit fejlődött az írónő az évek alatt. Hatalmasat és az előnyére. Az egyik legfordulatosabb és legizgalmasabb regény, amit valaha a könyvmoly létem alatt olvastam. Teljesen kiszámíthatatlan. Karakterei rettentően szerethetőek, az olvasó könnyen tud velük azonosulni, vagy Andrew Darkba könnyen beleszeretni. Pörgős és letehetetlen, néhol viszont teljesen megindító. Látszik, hogy az írónő a szavakkal nem csak egy jó kikapcsolódást akar nyújtani, hanem hatni is az olvasó szívére. A romantikának és az erotikának mindig célja van a történeteiben.
Az egyik kedvenc ALG regényemmé vált. Abszolút kedvenc lett.
Viszont felvetődhet a kérdés, hogy aki már olvasta az eredeti verziót, érdemes a bővítettet is a kezébe vennie? Naná! Ugyanis az írónő nem csak folytatást írt a könyvnek, hanem belülről is bővítette itt-ott-amott csodálatos jelenetekkel.
Imádtam.

Oldalszám: 520
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Andrew Dark
Kedvenc idézetek: 

"Ráébredtem arra, hogy a múlttal nemcsak szembe kell nézni és lezárni, de tanulni is kell belőle."

 *

 "– Te sokkal jobbat érdemelsz nálam, ezt te is tudod.
 – És ha nekem nem kell más, csak te?"

Csodálatos volt, imádtam

2018. február 17.

5+1 kedvenc könyves szerelmespárom

Sziasztok!

Meghoztam a legújabb bejegyzésemet az 5+1-es rovatba, ami így a Valentin nap margójára írva a kedvenc könyves szerelmespárjaimból alkotott lista lett. Kik is hát azok a karakterek, akiket shippelek? Ebből a bejegyzésből megtudhatjátok!

5. 

Daemon és Katy

J. L. Armentrout - Luxen


A könyvmolyok körében közkedvelt Luxen sorozat két főszereplője nem igazán jött ki jól az első pillanatokban. Az arrogáns Daemon próbálta elijeszteni a lányt a családjától és a féltve őrzött titkától, de nem tudta elérni, hogy ne tápláljon gyengéd érzelmeket az újonnan érkezett szomszéd iránt. Kivételes kapcsolat az övék, sok mindenen keresztülmentek közösen, mégis ez a kötelék egyre csak erősödött köztük.
Értékelésem

"Amikor utoljára itt jártam Kattel, nem volt itt más, csak fagyott fű. Most a térdemig értek a növények, pitypangok pettyezték a zöldet. Kat imádta a pitypangokat; amíg az ónixszal gyakoroltunk, folyton azokat babrálta. Amint meglátott egyet, máris lecsapott rá, és letépte a fejét. Keserű mosolyra húzódott az ajkam, amikor megálltam a tömörfa ajtó előtt. Bolond cica."  Origin

4.

Ridge és Sydney

Colleen Hoover - Egy nap talán


Az írónő híres arról, hogy szerelmespárjait nem a legegyszerűbb helyzetbe helyezi bele, ez így van Ridge-dzsel és Sydney-vel is. A lány éppen akkor jön rá, hogy a barátja megcsalja a legjobb barátnőjével, ez az affér pedig ki tudja, mióta tarthat, a fiú viszont tartós párkapcsolatban él. Én hiszek abban, hogy vannak olyan személyek, akik egymásnak lettek teremtve. Úgy mind a valóéletben, mind a könyvekben. Ridge és Syd pont ilyen. Az ő kapcsolatuk egyszerre csal mosolyt és könnyeket az olvasó arcára. Csodálatos történet, szívszorító kötelék.
♫ Értékelésem ♫


"Én: Mostanában miért nem gyakorolsz az erkélyen úgy, mint régen? 
[…] 
Ridge: Miért kéne? Már nem vagy ott."

3. 

Maxon és America

Kiera Cass - Párválasztó


Egy jövőben játszódó történet egy hercegről, akinek 35 potenciális királynőjelöltből kell kiválasztani az igazit, aki a jövendőbelije lesz. Nem egy egyszerű feladat, de valami történik a kettejük találkozásánál. Bár America szívét más birtokolja egy ideig, Maxon kedvessége és személye mellett nehéz felvenni a harcot. Első olvasásomkor is annyira imádtam őket, és ez csak egyre jobban fokozódott bárhányszor a kezembe vettem a köteteket. Csodálatos és irigylésre méltó a kapcsolatuk. Remélem, egyszer én is megtalálom a saját Maxonomat!
♫ Értékelésem ♫

"– Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz." Az Igazi

2.

Magnus és Alec

Cassandra Clare - A Végzet Ereklyéi


Bár a sorozat nem erre a kapcsolatra összpontosul, nekem mégis Magnus és Alec párosa lett a kedvencem a kötetekből. Egyszerűen annyira illenek egymáshoz, a másik mellett ki tudnak teljesedni és pozitív változást idéznek elő a szerelmüknél. Alec előjön a csigaházából, levedli a zord álarcát, Magnus pedig új barátokra tesz szert és elhagyja az előítéleteit. Annyira aranyosak, hogy az valami hihetetlen. És vagyok olyan szerencsés, hogy megtaláltam az én Malec sis'-emet, Virágot, akivel együtt shippelhetem őket.
♫ Értékelésem ♫

"Alec átkarolta Magnust, az ajkára tapasztotta az ajkát, és hevesen csókolta. Magnus, mintha sokkot kapott volna, mozdulatlanná dermedve állt. Jó páran – Árnyvadászok és Alvilágiak egyaránt – álltak körülöttük, bámulták őket, és sutyorogtak. Simon gyorsan a Lightwood szülőkre nézett, akik elkerekedett szemmel és tátott szájjal figyelték a jelenetet. Maryse a szája elé kapta a kezét. 
Maia értetlenül meredt a párra. – Na, álljon meg a menet! – szólt. – Ezt is mindenkinek csinálnia kell?"

1.

Rune és Poppy

Tillie Cole - A Thousand Boy Kisses


Bár 2018 első hónapjában olvastam ezt a könyvet, mégis az év hatalmas kedvencévé vált számomra. Gyönyörű történet, egyedi cselekmény, szerethető karakterek és egy szívmelengető páros. Rune és Poppy is tudta, hogy ők egymásnak vannak teremtve. Érezték. Már az első pillanattól olyan kapcsolat alakult ki közöttük, ami összeszorította az olvasók szívét. Mindig kiálltak egymásért, támogatták a másikat, közös terveik voltak a jövőre nézve. Csodálatos. Mind a könyv, mind a kapcsolatuk. Szem nem marad szárazon!
♫ Értékelésem ♫

“Maybe we’re like the cherry blossom, Rune. Like shooting stars. Maybe we loved too much too young and burned so bright that we had to fade out.” She pointed behind us, to the blossom grove. “Extreme beauty, quick death. We had this love long enough to teach us a lesson. To show us how capable of love we truly are.”

+1.

Rhysand és Feyre

Sarah J. Maas - Köd és harag udvara


Fangirling üzemmód: on. Jelenleg nálam ez a best páros minden felett. A fentebb említett könyv után egyszerűen nem tudok másra gondolni. Ez a két nem létező személy annyira valóságos a fejemben, annyira szeretném, ha ez a páros a valóságban is élne. Hihetetlen, hogy mikre képesek ők közösen. Erősítik egymást, megmentőknek születtek. Egymásnak lettek teremtve, ehhez nem is fér kétség. Egy csoda. 
♫ Értékelésem ♫ hamarosan

"– Elfelejtettem neki megmondani – folytattam halkan, és közben kinyitottam az ajtót –, hogy az a gazember, aki bezár egy lányt, és eldobja a kulcsot. 
 – Igen? 
 Vállat vontam. 
 – Ő viszont pont, hogy kiengedett."

Tehát ők az én kedvenc könyves szerelmespárjaim, nektek kicsodák? Kíváncsi vagyok rá, írjátok meg kommentben!:)

Millió puszi:
Barby

2018. február 14.

Quiz|Melyik könyves álompasi illik hozzád?

Sziasztok!

Mai napra valami újdonsággal készültem, egy olyan bejegyzéssel, ami még nem volt eddig a blogon, sőt bevallom, először alkottam hasonlót. Nagyon köszönöm Virágnak a sok segítséget!

Térjünk is rá a lényegre!

Melyik nőnemű könyvmoly ne akarná tudni, melyik könyvbeli álompasi illik hozzá? Én mindenképp kíváncsi voltam a válaszra, így megalkottam ezt a kis quizt. Derítsétek ki ti is, és írjátok meg kommentben, kit rendelt hozzátok a Sors! <3

Millió puszi:
Barby

2018. február 13.

Kiera Cass - A szirén

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni. 

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük. Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni. Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni."

Azzal nyitnám ezt az értékelést, hogy hűha. Nem erre számítottam egyáltalán, mégis amit adott nekem ez a könyv, az több, mint egy élvezetes vasárnap délután egy csésze meleg tea mellett.
Kiera Cass neve nekem a Párválasztó óta elég nagy garancia egy jó regényre. A trilógia (és a folytatásai) annyira a szívemhez nőttek, már meg sem számolom, hányszor olvastam az idők kezdete óta, de az biztos, hogy megunhatatlan. Ezért is örültem a hírnek, amikor a GABO kiadó bejelentette, hogy idén már a magyar fanok is a kezükbe vehetik az írónő egy másik történetét. A kiadónak pedig ezúton is szeretném megköszönni a példányt, ami lehetővé tette, hogy olvashassam ezt a csodát.
Bár az írónő maradt a fantasy műfajnál, témában teljesen mást választott. A hercegnők és hercegek életéből kilépve egy egészen új világ tárult elénk, ahol a nagybetűs Óceán az, ami uralja a világot, kissé nekem a mitológikus Gaia jutott róla eszembe, mint földanya. Az Óceánt azonban táplálni kell, ezért vannak a szirének, akik hangjukkal a vízbe rántják az utazókat, ahogy azt a róluk szóló históriákban megjelenik. Azonban, amikor az Óceán nem óhajt emberi életeket elvenni, a szirének elvegyülnek a normális, emberi világban, annyi különbséggel, hogy nem beszélhetnek velük. Utaznak, járják a világot, úgy élnek, hogy közben az idő rajtuk nem látszik meg. Ez akár lehet hasznos is, annyi mindent tudna kezdeni egy fiatal lány extra 100 évvel, főleg ha könyvmoly, ugye? Azonban megvan az ára is.
A könyv elején Kahlent ismerjük meg, az ő érzéseit, hogyan birkózik meg a tudattal, hogy ártatlan embereket szolgáltat az Óceánnak. Meglátjuk, hogy nem könnyen. Bűntudat lakozik benne minden egyes elvett élet után, és ezt a gyászt a saját módján dolgozza fel. Persze mivel romantikus regényről beszélünk, valahogy találkoznia kell élete szerelmével, ami szintén nem egy szokványos pillanattal jön el. A fiú, Akinli is már első megjelenésétől kezdve szimpatikussá válik az olvasónak, annyira kedves, jószívű és közvetlen, nem lehet őt nem szeretni. Így volt ezzel a lány is.
Kahlen önmagával való harcolása teszi ki a könyv nagy részét, ahogy próbálja elfelejteni a fiút, az emlékét mélyre rejteni, titokként őrizni, az Óceán nehogy tudjon róla. Ám hamar vége lenne a regénynek, ha ennyi lett volna a love story. A fiatalok között rövid időn belül olyan kapocs alakul ki, amiről nem is sejtenek. Nem csak szerelem, annál sokkal erősebb.
"Nem hiszem, hogy bárki képes egészében egy másik személyért létezni. – (…) – Bár lehet, hogy így van. Ha megtalálja a megfelelő személyt. Ebben a pillanatban azt hiszem, hogy érted képes lennék élni." 
Az egész történet számomra egy érzelmi hullámvasút volt. Mélyebb érzelmeket adott, mint amit gondoltam volna. Egyrészt Kahlen belső vívódása, a fájdalma, a szerelme olyan csodálatosan van leírva, hogy azt az olvasó is teljességgel a magáénak érzi. Ráadásul olyan izgalmas és fordulatos, teljességgel kiszámíthatatlan, mi jön szembe velünk a következő oldalon. Reménykedtem benne, hogy a párosunk a végére megtalálja a módot, hogy egymáséi legyenek, mégis bizonytalan volt, hogy ez bekövetkezik-e.
Az írónő a végére még egy extra csavart is betett, ami miatt rettentően zakatolt a szívem. Nem bírtam letenni, nehogy lemaradjak valamiről, faltam a sorokat, minden szavát.
Teljességgel imádtam.
Kiera Cass nem csak a Párválasztóval nyerte el a szívemet, hanem A szirénnel is.
NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek:
Mint azt már említettem, mindkét szereplő nagyon szimpatikus volt nekem, a kapcsolatuk megmelengette a szívemet, rettentően aranyosak voltak, látszott rajtuk, hogy ők tényleg egymásnak lettek teremtve. Kahlen karaktere annyira emberi volt, és talán ez tetszett benne a legjobban, ezért tudtam megszeretni. Érezte, hogy amit tesz, az nem jó, bűntudata volt, vívódott önmagával, mi lenne a helyes lépés. Mégis mikor a szerelme életéért ezer másik emberét odaadta volna... az volt a legemberibb mondata, a legönzőbb mindközül, én mégis annyira átéreztem a fájdalmát, hogy nem tudtam érte megvetni. Akinli pedig annyira kedves és önzetlen volt az egész könyvön keresztül, hogy nem lehetett nem megkedvelni a karakterét.

Borító:
A könyv nem csak belül csodaszép, hanem kívülről is vonzza az olvasót, mint a szirének hangja az utazókat. Annyira gyönyörű, hogy azt szavakba se lehet önteni. Teljesen illik a történethez is. Ennél többet mit lehetne kívánni?

Összességében:
Kiera Cass neve a Párválasztó sorozatával égett be minden olvasó szívébe, idén pedig A szirénnel megmutatta, hogy nem hiába gondolunk a nevére garanciaként egy jó könyvre.
Imádtam minden sorát olvasni, az egész egy lelki hullámvasút, egyszer fent, másszor lent. A fájdalmat, ami átlengi a könyvet, az olvasó teljes mértékben átérzi, de a szerelmet is ugyanígy. Fordulatos, izgalmas, kiszámíthatatlan. Talán ezekkel a szavakkal tudnám legjobban jellemezni. Csodálatos egy regény. A fantasy és romantika szerelmeseinek nagyon ajánlom. Mivel sajnos nem hosszabb, mint 300 oldal, nagyon hamar ki lehet olvasni, ám akkora élményt ad, olyan mélységekkel telit, amire nem is számít az olvasója.
Köszönöm, Kiera!

Oldalszám: 300
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Akinli Schaefer
Kedvenc idézetek: 
"A könyvek világát mindig biztonságosabbnak tartottam a sajátomnál." 
*
 "A szeretetnek mindig marad helye. Még akkor is, ha olyan kicsi, mint a rés az ajtón. Az is elég."

 

2018. február 10.

5+1 kedvenc Bexi idézetem

Nemrég újraolvastam az egész sorozatot, és nem csodálkoztam, amikor újra olyannyira elvarázsolt, mint elsőnek. Leiner Laura hatalmasat alkotott a Bexivel, és bár még az Ég veledhez nem volt szerencsém, remélem, azt is mihamarabb a kezembe vehetem. Addig is megosztanám veletek a kedvenc Bexi idézeteimet.

Vigyázat! A bejegyzés spoilereket tartalmaz azoknak, akik nem olvasták még végig a sorozatot!
Jó nosztalgiázást!


1.

Azt hiszem Körte és Pí beszélgetése örökre a szívünkbe égett a Hullócsillagból.

"– Kuss már, Barack!
 – Anyád a barack – vágta rá Körte csípőből (…)"


2.

Márknak ezt a vallomását sem feledjük soha.

"– Márk – sóhajtottam, kissé belefáradva a beszélgetésbe. – Mit akarsz tőlem? De most komolyan. Nagyon jól tudod, hogy minden lányt megkaphatsz, miért én lettem a kattanásod? – kérdeztem értetlenül. – Mert én vagyok az egyetlen, aki nem dőlt be azonnal?
 – Nem. Hanem, mert te vagy az egyetlen, aki mellett nem vagyok seggfej – mondta ki halkan, és az őszinte válasza megdöbbentett, mert egyáltalán nem erre számítottam."

3. 

És ilyen, amikor Nagy Márk féltékeny.

"– Csak úgy mellékesen elküldtem magamról egy képet az istállótakarító fiúnak, aki… 
 – Aki nem létezik – fejezte be a mondatomat. 
 – Mi? 
 – Beka – hajolt közel hozzám. – Hülyének nézel? Átlátok rajtad.
 – Azt nem hiszem – vettem titokzatosra a figurát.
– Jó, akkor mondom, hogy mi van. Véletlenül felhívtam anyádat, aki véletlenül megadta apád számát, akivel beszélgettem, és aki véletlenül sem tudott arról, hogy te bárhol, de főleg bármilyen lovardában jártál volna a hat hét alatt, de mivel ez még mindig nem volt elég meggyőző, véletlenül felhívtam a település összes lovardáját, ahol véletlenül sem láttak téged a büdös életben soha, de én azért véletlenül megkérdeztem minden huszonöt év alatti alkalmazott nevét, akikből összesen három volt, és akiket teljesen véletlenül lecsekkoltam a Facebookon, és akiknek te nem vagy ismerősük, sőt, még csak nincs is Bexi a lájkolt oldalaik között."


4.

Egyik személyes kedvencem a Valaholból. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor szó szerint nem bírtam abbahagyni a nevetést. 

"Körte és Daniella csendben bámulták a tévét, én pedig az ujjaimat tördelve minden egyes alkalommal összeszorítottam a fogaimat, amikor a gardróbból azt hallottam, hogy Márk mogyorót rág. 
 – Mi ez a hang? – nézett körbe Körte kizökkenve a filmből. 
 – Csótány – vágtam rá azonnal. 
 – Mi? – kérdezték egyszerre. 
– Tele van a hotel. Láttam is – hazudtam. 
– Jó nagyok. És ropogtatnak. 
 – Ropogtat? Ropogtat a csótány? – meredt rám Körte unottan. 
 – Igen. Eszik az épületet – erősködtem, megpróbálva meggyőzni őket ezzel a baromsággal."


5. 

És a lezárás, amin minden olvasónak patakzanak a könnyei. 

"(…) végül egy másik Nagy Márk – Budai Rebeka fotó vette át a helyét, amin Beki, a Pop/Rock sztár leszek! duettdöntőjének ötödik évfordulóján megmutatta az eljegyzési gyűrűjét Nagy Márk hivatalos oldalán."



+1.

Végül pedig egy szerelmi vallomás, amikor az összes olvasó szíve összeszorult. 

"G. Sz: Beleszerettél? 
 Nagy Márk: Persze. Azonnal"

Köszönöm, hogy velem nosztalgiáztatok!
Jó hétvégét!:)
Barby

2018. február 7.

Cassandra Clare - Éjfél kisasszony

HANGULAT                                MOLY                                        2016

 Főszerepben az árnyvadászok! 

"Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket. Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza… A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek? Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal…"

Régóta nézegettük, és igazából régóta kerülgettük már egymást ezzel a könyvvel, amit persze így utólag nagyon-nagyon bánok, mert a Lady Midnight a többi Cassandra Clare regényhez hasonlóan elragadó, izgalmas és fordulatos. És persze az árnyvadász világban játszódik, amit szerintem nem lehet megunni, örülök, hogy az írónő mindig kitalál valami újat, bár azért ha egy egészen más művet alkotna, teljesen más világban, azt is szívesen elolvasnám.
Ez a trilógia a Végzet Ereklyéinek az utózmánya, 5 évvel később játszódik, mint ahogyan az befejeződik, a főszereplői azonban az utolsó kötetben megjelent Emma és Julian. A helyszín pedig nem más, mint Los Angeles.
Bár a trilógia kötetei nem kapcsolódnak szorosan az eddigiekhez, feltűnhet néhány spoiler az előzőket nem olvasók számára.
Meg kell vallanom, hogy szerintem az eleje elég lassan indult be. Történések híján voltunk, úgy éreztem, mintha csak úgy lenne az egész, csak úgy létezne az éterben. Kétszázötven oldalt elhagyva azonban nem csak sokkal fordulatosabb lesz, hanem sokkal szívhez szólóbb is.
Az egész alapja a parabatai-szerelem, amit az árnyvadászok nagybetűs Törvénye tilt. Filia, erosz és agapé szeretet közül az erosz, ami a testi szerelmet jelenti, nem bontakozhat ki két parabatai esküt fogadott árnyvadász között. Ennek ellenére Julian és Emma nem tudnak parancsolni az érzelmeiknek. Hogyan is lehetne? Hát nem arról beszélünk állandóan, hogy a szerelmet nem lehet befolyásolni? Kíváncsi voltam, miért is tiltott ez az érzés. Miért ne lehetne szerelmes az egyik árnyvadász a parabatai-ába? Miért annyira fontos ez, hogy ha mégis megtörténik, akkor az adott harcost megfosztják a rúnáitól és száműzik a világukból?
A könyv végére érve megkaptam a választ a sok kérdésemre, és összeszorult a szívem ezeket olvasván.
A krimis, nyomozós szál Cassandra Clare műveiben nem szokatlan, mind a Pokoli szerkezetekben és a Végzet Ereklyéiben is találunk hasonló jeleneteket. Ám most a kötet elég nagy részét ez tette ki, szinte az alapját képezte. Emma meg akarja találni a szülei gyilkosait. Holttestükön sok, ismeretlen nyelven írt szót találtak, amit Sebastianra kent a Klávé, a lány azonban nem hitte el nekik, tudta, hogy valami más okozta szülei halálát, ő pedig ki akarja deríteni, mégis ki tette. Bosszút akar állni rajta. Azonban a hidegbéke megköti a kezét ez ügyben, A Blackthorn testvérekkel él együtt az intézetben és az épp vándorévét ott töltő Cristinával, aki Mexikóvárosból érkezett Los Angelesbe. A Blackthorn családtól sok mindent elvettek az évek során. Szülei meghaltak, félvér tündér testvérüket, a bátyjukat a Vadűzés vitte el, a nővérüket, Helent pedig egy szigetre zárták el. Julian neveli négy kistestvérét tizenkét éves kora óta. Emma pedig ott volt számára mint egy lelki társ. A testvérek bármit megtennének, hogy visszaszerezzék elrabolt fivérüket, és amikor a tündérek követe kiszolgáltatja nekik Markot és cserébe csak annyit kérnek, hogy fejtsék meg a rejtvényt, amin épp Emma is dolgozott. Újra egyesül a család egy része, mégis nehezebb, mint azt ők hitték. Ki öli meg hidegvérrel az áldozatait és ír rá eddig ismeretlen nyelven versikét?
Olyan fordulatokat hoz a könyv a történet során, amelyekre az olvasó egyáltalán nem számít. Ki a gyilkos? Milyen célból áldoz fel ártatlan embereket?
"– Ahhoz képest, hogy titkokat árulsz, jó sok titkot őrzöl." 
Imádtam olvasni.
Utolsó részként azt említeném meg, hogy olyan jó volt újra olvasni a régi karakterekről. Feltűnt Clary és Jace, Jem és Tessa is, megtudtuk, mi lett Simonnal, a Lightwood testvérekkel, a kedvenc shippemmel, Maleckel... Megnyugtató volt velük újra találkozni a papíron, és látni egy kis szeletét az életüknek a boldogan éltek, míg meg nem haltak után. :)
Mégis ami engem totálisan ledöbbentett, az a legeslegvége. Az írónő hihetetlen nagy fordulatot tesz bele, én meg csak lestem, hogy még jó, hogy a következő rész már a polcomon csücsül.
AJÁNLOM.

Karakterek:
Alapjában véve az összes karakter nagyon kedvelhető volt a könyv során. Kiemelném persze a főszereplőket, Emmát és Juliant, akik tényleg különleges helyet érdemelnek a szívemben. Eddigi kedvenc női főhősöm Cassandra Clare regényeiből Tessa Gray volt, viszont ezt a helyet most kénytelen lesz megosztani Emma Carstairszel, aki bár sokban ellentéte Tessának, mégis azt kell mondani, hogy minimum ugyanannyira bátrak. Rettentően. Juliant azonban tudnám az egyik korábbi főszereplőhöz hasonlítani, nekem hasonlított Jem Carstairs személyéhez. Ugyanolyan kissé visszahúzódóak, kedvesek, képtelenek lennének még a légynek is ártani. Annyira jólelkűek. Mellesleg mindkét karaktert imádom. Akit még meg szeretnék említeni, az Mark. Jules félig tündér-félig árnyvadász bátyja tele van meglepetésekkel és fordulatokkal. Mégis olyan titokzatos. Viszont a könyv utolsó oldalán végül nem tudtam, mit gondoljak róla.

Borító:
Csodálatos. Egyszerűen nincsenek rá szavak, mennyire imádom az Éjfél kisasszony borítóját. Olyan meseszép. Öröm már csak kézbe venni, nemhogy olvasni...

Összességében:
Sajnálom rendesen, hogy halogattam, és csak a gyönyörű borítóján ámuldoztam sokáig. A történetről is nagyjából ez a véleményem. Csodálatos, fordulatos, kiszámíthatatlan, lélegzetelállító. Cassandra Clare új szintre emelte ezzel a könyvvel az árnyvadász történeteit. Két csodálatos főszereplőt kaptunk, szerethető mellékszereplőket, egy csavarokkal teli alapszálat. Rettentően kíváncsi vagyok a folytatásra, mivel az írónő úgy vágta el a történetet, hogy ezek után muszáj olvasni a következő kötetet.
Nagyon ajánlom mindenkinek, aki egy magával ragadó fantáziavilágba szeretne csöppenni, és bár Cassandra Clare könyveinél azt ajánlom, menjen időrendi sorrendben, kezdje a Pokoli szerkezetekkel, bár némi spoilert tartalmaz az előző trilógiákkal kapcsolatban, mégis olvasható a Gonosz fortélyok külön is.:)

Oldalszám: 680
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Emma Carstairs, Julian Blackthorn
Kedvenc idézetek: 
"– Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledbe cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod."
"– Miért húztad ki a nyilat? – faggatta, és lehúzta a saját pulóverét. Egy spagettipántos trikót viselt alatta. Megtörölgette Julian mellkasát és oldalát a pulcsival, felitatta a vért, amennyire csak tudta. Julian egyre jobban zihált.
 – Mert amikor valaki… beléd lő egy nyílvesszőt… – hörögte –, nem az a legelső reakciód, hogy… „Köszi szépen a nyilat, azt hiszem, megtartom.”
 – Jó tudni, hogy a humorérzéked sértetlen."

2018. február 3.

Hogyan olvasom Book Tag

Erre a tagre még Lexa drága hívott ki még azokból az időkből, mikor még a dinók futkároztak mindenhol, de végül csak elérkezett az a pont, hogy kitöltsem. Nagyon köszönöm a kihívást!


Hogy találsz új olvasnivalókra?

Általában molyon szoktam kutatgatni, kilesni, más tagok miket tesznek kívánság-, várólistára, és onnan válogatok. Esetleg facebookon szokott kidobni oldalak hirdetését, és mivel elég sok kiadó oldalát lájkolgatom, így azok szoktak néha megfogni, de legtöbbször az első lehetőség áll fenn.

Hogyan szeretted meg az olvasást?

Hát... Szerintem ez velem született. :D

Hogyan változott meg az ízlésed a könyvet iránt, ahogy egyre idősebb lettél?

Kezdjük ott, hogy alsóban is rengeteget olvastam, Tea és Geronimo Stilton könyveken éltem, azt reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam, uzsonnára meg volt a jó kis iskolatej, de mikor beiratkoztam a könyvtárba, hirtelen belecsöppentem több ezer, millió könyv közé, és hát lehetett válogatni azok közül. Talán úgy tudnám legjobban jellemezni a könyvek iránti ízlésemet, hogy melyik szekcióhoz megyek először a könyvtárban. Először a gyerekkönyvek részlegnél akadtam el, aztán mentem pár polccal tovább a young adultokhoz. Hatodikos koromban hatalmas Twilight-fangirl voltam, a könyveket is rengetegszer olvastam, nagyjából akkor kezdtem el a Vörös Pöttyös könyvek felé kacsintgatni, pár évvel később már Rubin Pöttyösöket fogtam a kezemben, aztán mostanában már a felnőtt irodalom részlegnél szoktam szétnézni az újdonságok és a frissen visszavitt kupacok után. Nemrég volt egy olyan időszakom, amikor a romantikus-erotikus regényeket faltam ezerrel, egyik váltotta a másikat, mostanában pedig inkább a felejthetetlen olvasmányokra hajtok, és azokat keresem.

Milyen gyakran vásárolsz könyveket?

Most következik az én confessionöm. Általában, amikor rossz a kedvem, arra egy új könyv mindig gyógyír. Szerintem lassan be kéne jelentkeznem egy anonim mániákus könyvvásárlók klubjába. Pár éve inkább kölcsönkértem, vagy könyvtári könyveket olvastam, de amióta megkaptam az első fizumat, azóta megállíthatatlan lettem ezen a téren. Oops. Szegény pénztárcám sokszor sír, hogy kong az ürességtől, a malacperselyem pedig anorexiás szegény. De amióta bookbloggerkedni kezdtem, és több kiadóval is állandó kontaktba kerültem, azóta a recenziós példányok is hozzátesznek a újdonságok számához.

Hogyan lettél Bookblogger?

Szerettem volna hasonló érdeklődési körű emberekkel megosztani a könyvélményeimet, amiket korábban csak a szüleim vagy közeli barátaim hallgattak. Ezzel akár molyoknak segíteni, felkarolni olyan regényeket is, amik nem kapnak akkora rivaldafényt, pedig megérdemelnék.  Korábban is ügyködtem blogspoton, de egészen 2015. október 29-éig saját történeteket írtam, aztán megismerkedtem valakivel, aki ajánlotta, hogy tárjam a nagyvilág elé a könyves élményeimet is.

Hogyan reagálsz, ha nem tetszett egy regény befejezése?

Még mindig megmaradt az a jó szokásom, hogy a legközelebb eső emberre zúdítom rá a könyvekkel kapcsolatos véleményemet, ha éppen egy befejezésről van szó, akkor is. Családtagjaim rendszeresen áldozatai ezeknek a kirohanásoknak, sokszor nem értik, miért sírok, bőgök és ölelem a párnámat, de lassan csak megszokják.

Milyen gyakran leszel annyira kíváncsi, hogy előrelapozol a könyvekben, hogy megtudd mi fog történni?

Bár az életben nem vagyok annyira türelmes típus, ha könyvről van szó, szeretek szépen lassan haladni a történetben, és majd megtudom, amit meg kell, amikor oda érek. Ez inkább csak arra ösztönöz, hogy olvassak még gyorsabban és ne merészeljem letenni az adott regényt. 

Kit szeretnél megjelölni?

Janka és Bree barátosnéimat hívnám ki a tagre, töltsétek ki ti is! Na meg persze, akinek éppen kedve van hozzá.